Siena
Efkilenc
GENRE
[f9]
Innen-onnan összekotort sorok, barok
Mosogatóban áztatott teásbögrék
Mellébeszélsz, félrenézel, holott vágod
Kivillansz a kapualjból metálszőkén
Elnéző humor, maró gúny, számottevő etwas-ok
Szegett állal állsz ott elöl, szorongasz, hogy elbaszod
Aztán
Kievezel a szirthez, ahol a cetek járnak
Beszéltem az idősekkel, szelet várnak
Mint a lépten-nyomon fölreccsenő cédruságak
Aztán fogsz könyvet, füzetet meg cédulákat
És odanézz, már illa berek, illa nád is
Burzsuj helyek, csapolt sörben csillagánizs
A pultnál meg pont annyi hely, hogy magadat beszuszakold
Kérés nélkül szolgál ki, mert mást is mindig úgy szokott
Az éjszaka
Az imént tán az ablakban még utca volt
De az ajtón túl csak puszta hold
[hook]
Régebben volt már
Hogy legutóbb erre jártam, hogy legutóbb színét láttam
Hogy hallottam a szomszédot, a szirénákat
Hogy kevertem a Széna teret Sienával
Tudod az régebben volt már
[jambush]
Vágod, ez örök, hogy csak várod a sorod
De látom, azért állod a sarat
Mert legalább a város, az pörög, mint a körfűrész
Látod? ez a szuszából az anyázással égbe szálló purple haze
Ez a lángos, a sörök, a hideg légyottok
Az intim session-ök, az éhes szendvicsemberek
Ez a dohányt kérő greenpeace-es csajok
Kösz, megvagyok, kösz, megleszek
Bár tegnap szétestem, nézd el, csak véletlenségből
Amúgy tökre megy a hype, csak a kedvenc adlibem még mindig a lélegzetvétel
Ez az apróm kipotyogott a pázsitra, de zsebemben a Fűszálak
Kézben egy fél sör, a város felé kószálok
A Dunát innen már kiérezni a szélből
A fülesben Garage kiadatlanok meg Tűzszünet
Befut a villamos, a táskában kötetek, nyolc megálló az tíz szonett
Száznegyven sor, és itt vagyok a Kossuthon
Lehopp és flesselem, ahogy a villamos a tájból kiúszik
Miközben átvágok egy kis úton
A lépteim a térfigyelők lesik, mint a hiúzok
A lábon kilazított lépő, bár szorul a nyakunkon a hóvég
De amíg odaérek, tesám, tegyél föl egy teát
Meg dobj alám egy beatet, ez az öt emelet kettő
Itt a monitor meg akusztika szót ért
Hagyjad már hogy beef, ezek megölték a műfajt, mi csak akasztjuk a hóhért
Ugye ismerős a széljárás? hulló levelektől vörös bársony sétányok
Magyar nyelv changed my life, Weöres Sándor changed my flow
Asszem ennyike, együnk ma közös tálból, én állom
Ez egy kisszobányi magánuniverzum és a ködös tájból némán lóg a semmibe
[hook]
Régebben volt már
Hogy legutóbb erre jártam, hogy legutóbb színét láttam
Hogy hallottam a szomszédot, a szirénákat
Hogy kevertem a széna teret Sienával
Tudod az régebben volt már
[tefh]
Még egy tea, még egy cigi, még egy cigi, még egy tea
Érezted a mindenséget átható éjjelt, meg a
Teleket? még mindig kavarog a hó
Csontig hatol a szél, na meg a falakon a króm
Szaporodik, hosszúak az éjszakák, félsz, ha már
Az utolsó házat is elhagytad, de ég a láng
A fáklyádon, átmászol sövényeken, pásztázol
Hol lehet, mit keresel? zakatol a vonat, átgázol
A csenden, amit a látványtól megfosztott díszlet sem kárpótol
Innentől kontroll ki, istennel barátkozzál össze, mert magadra maradtál
Körötted a tél, ott utálj, vagy adódjál hozzá
A fenyőkön büszkén fekvő hósál
Akármilyen prémnél ezerszer többet kóstál
Na bocs már, ha nem érted, temérdek mindent
Tartogat neked a tél, challenge-ek, skillek
Mire megismered, el is kell engedned
Nincs fontosabb lecke, habár nem lelted meg
Végcélod, szellemed a szél menti ki
Még egy cigi, még egy tea, még egy tea, még egy cigi
[hook]
Régebben volt már
Hogy legutóbb erre jártam, hogy legutóbb színét láttam
Hogy hallottam a szomszédot, a szirénákat
Hogy kevertem a széna teret Sienával
Tudod az régebben volt már
Hogy legutóbb erre járt, hogy legutóbb színét láttam
Hogy hallottam a szomszédot, a szirénákat
Hogy kevertem a széna teret Sienával
Tudod az régebben volt már
Tudod az régebben volt már
Innen-onnan összekotort sorok, barok
Mosogatóban áztatott teásbögrék
Mellébeszélsz, félrenézel, holott vágod
Kivillansz a kapualjból metálszőkén
Elnéző humor, maró gúny, számottevő etwas-ok
Szegett állal állsz ott elöl, szorongasz, hogy elbaszod
Aztán
Kievezel a szirthez, ahol a cetek járnak
Beszéltem az idősekkel, szelet várnak
Mint a lépten-nyomon fölreccsenő cédruságak
Aztán fogsz könyvet, füzetet meg cédulákat
És odanézz, már illa berek, illa nád is
Burzsuj helyek, csapolt sörben csillagánizs
A pultnál meg pont annyi hely, hogy magadat beszuszakold
Kérés nélkül szolgál ki, mert mást is mindig úgy szokott
Az éjszaka
Az imént tán az ablakban még utca volt
De az ajtón túl csak puszta hold
[hook]
Régebben volt már
Hogy legutóbb erre jártam, hogy legutóbb színét láttam
Hogy hallottam a szomszédot, a szirénákat
Hogy kevertem a Széna teret Sienával
Tudod az régebben volt már
[jambush]
Vágod, ez örök, hogy csak várod a sorod
De látom, azért állod a sarat
Mert legalább a város, az pörög, mint a körfűrész
Látod? ez a szuszából az anyázással égbe szálló purple haze
Ez a lángos, a sörök, a hideg légyottok
Az intim session-ök, az éhes szendvicsemberek
Ez a dohányt kérő greenpeace-es csajok
Kösz, megvagyok, kösz, megleszek
Bár tegnap szétestem, nézd el, csak véletlenségből
Amúgy tökre megy a hype, csak a kedvenc adlibem még mindig a lélegzetvétel
Ez az apróm kipotyogott a pázsitra, de zsebemben a Fűszálak
Kézben egy fél sör, a város felé kószálok
A Dunát innen már kiérezni a szélből
A fülesben Garage kiadatlanok meg Tűzszünet
Befut a villamos, a táskában kötetek, nyolc megálló az tíz szonett
Száznegyven sor, és itt vagyok a Kossuthon
Lehopp és flesselem, ahogy a villamos a tájból kiúszik
Miközben átvágok egy kis úton
A lépteim a térfigyelők lesik, mint a hiúzok
A lábon kilazított lépő, bár szorul a nyakunkon a hóvég
De amíg odaérek, tesám, tegyél föl egy teát
Meg dobj alám egy beatet, ez az öt emelet kettő
Itt a monitor meg akusztika szót ért
Hagyjad már hogy beef, ezek megölték a műfajt, mi csak akasztjuk a hóhért
Ugye ismerős a széljárás? hulló levelektől vörös bársony sétányok
Magyar nyelv changed my life, Weöres Sándor changed my flow
Asszem ennyike, együnk ma közös tálból, én állom
Ez egy kisszobányi magánuniverzum és a ködös tájból némán lóg a semmibe
[hook]
Régebben volt már
Hogy legutóbb erre jártam, hogy legutóbb színét láttam
Hogy hallottam a szomszédot, a szirénákat
Hogy kevertem a széna teret Sienával
Tudod az régebben volt már
[tefh]
Még egy tea, még egy cigi, még egy cigi, még egy tea
Érezted a mindenséget átható éjjelt, meg a
Teleket? még mindig kavarog a hó
Csontig hatol a szél, na meg a falakon a króm
Szaporodik, hosszúak az éjszakák, félsz, ha már
Az utolsó házat is elhagytad, de ég a láng
A fáklyádon, átmászol sövényeken, pásztázol
Hol lehet, mit keresel? zakatol a vonat, átgázol
A csenden, amit a látványtól megfosztott díszlet sem kárpótol
Innentől kontroll ki, istennel barátkozzál össze, mert magadra maradtál
Körötted a tél, ott utálj, vagy adódjál hozzá
A fenyőkön büszkén fekvő hósál
Akármilyen prémnél ezerszer többet kóstál
Na bocs már, ha nem érted, temérdek mindent
Tartogat neked a tél, challenge-ek, skillek
Mire megismered, el is kell engedned
Nincs fontosabb lecke, habár nem lelted meg
Végcélod, szellemed a szél menti ki
Még egy cigi, még egy tea, még egy tea, még egy cigi
[hook]
Régebben volt már
Hogy legutóbb erre jártam, hogy legutóbb színét láttam
Hogy hallottam a szomszédot, a szirénákat
Hogy kevertem a széna teret Sienával
Tudod az régebben volt már
Hogy legutóbb erre járt, hogy legutóbb színét láttam
Hogy hallottam a szomszédot, a szirénákat
Hogy kevertem a széna teret Sienával
Tudod az régebben volt már
Tudod az régebben volt már
Related songs
No comments:
Post a Comment